Mivel péntek van, azaz ismét eltelt egy hét azóta, hogy hallottam felőlük, rácsörögtem. Ismét nem tudtam megállni hogy megtegyem ezt annak ellenére, hogy magasról tesz rám és a legkisebb unokájára, akivel még kialakíthatna valamilyen kapcsolatot, ha már a másik kettőt másfél éve nem is látta. Minket csak lassan 2 hónapja...otthon van naphosszat az anyjával mert nyugdíjas, és gondolom azzal telnek a napjai hogy reggel leszalad a boltba piáért, közben sajnálja magát, aztán bepiálva még jobban sajnálja magát...aztán elfogy a türelme (ha egyáltalán van türelme egy picit is) az időskori demenciában szenvedő anyjával szemben, beszól neki, majd miután még jobban felzaklatta az amúgy is nyugtalan nénit, bezárkózik a szobájába, és iszik tovább. Ja, közben bámulja a török sorozatokat, és ismét azon siránkozik hogy neki mennyire szar az élete, míg bele nem alszik a piába, és így eltelik a napja.
Egy hét után mindig felhívom, mert elkezdek aggódni, mivel tudom, hogy én vagyok az egyetlen, akit kicsit is még érdekel, hogy mi van vele. Ráadásul elég friss sztori a családban egy elvált, egyedül élő, a piába menekülő nő halála, akit napok után találtak meg a lakásában.
Szóval beszéltem vele, érdeklődött mi újság a kisfiammal, hogy áll a fejlődése, mit csinál, mit eszik már, én meg meséltem neki. Aztán persze bele-belekezdett, hogy neki mennyire rossz, hogy egyedül van, és mama mennyire nincs képben és lassan már füldugót vesz, mert nem bírja amiket beszél össze-vissza...mondjuk ez is eléggé megdöbbentett már.
Volt egy dolog, ami viszont azóta is a fejemben motoszkál, próbálok rájönni, hogy miért is mondhatta. Említettem, hogy a hét és fél hónapos kisfiam rengeteget beszélget a maga babanyelvén, hihetetlen cukin ismételget szótagokat a játékoknak vagy nekünk. Gondoltam, annak ellenére, hogy pedagógus, talán most nem kapok semmilyen kioktató tanmesét a fejemre. Erre elkezdte mesélni, hogy ma, mikor ment hazafelé a boltból (mert jaj le kellett menjen, pedig amúgy nem szokott, de muszáj volt, mert kellett vegyen kenyeret meg a mamának is főzni kell...pedig amúgy nem megy a boltba csak nagyon ritkán - ez még az egyik dolog amit folyton magyaráz, pedig szinte mindennap lemegy piautánpótlásért...), szóval találkozott az óvodánál egy ismerős óvónővel és beszélgetett vele, mikor odament egy kisfiú az óvónőhöz. Ez a kisfiú nem beszélt óvodás létére, hanem csupán artikulálatlan hangon ordítgatott az óvónőnek. Kérdezte az óvónőt, hogy mi baja ennek a gyereknek, és akkor az elmesélte, hogy meghalt az anyja a kisfiúnak és azért nem halad a beszédfejlődése. És azon rágódom azóta is, hogy miért kellett megossza velem ezt a történetet?? Egy hete nem beszélt a lányával, és mikor igen, akkor miért ilyeneket kell mesélni...?
